3.rész: Egy mindenkiért, mindenki a csapatkapitányért

 A busz ajtaja bezárult és lassan tolatott ki a parkolóból. Az ablakból figyeltem a fotósokat és a rendőröket, akik körülvettek minket, majd kihalásztam a telefonomat a táskámból. Nem volt nem fogadott hívásom, sem üzenetem. Sóhajtottam és hátradőltem az ülésen.

- Mi volt ez a nagy sóhaj? - kérdezte a mellettem ülő Király Gábor, aki a válogatott kapusaként tegnap óta hatalmas népszerűségnek örvend a mackónadrágja miatt. A csapattal a sportpályára tartottunk, hogy elvégezhessék a napi edzésüket. - Másvalaki mellett szeretnél ülni? - mosolygott sokat sejtően, és fejével oldalra intett.

 Dzsudzsák Balázs a busz másik oldalán ült néhány üléssel hátrébb. Ha keresztülnéztem Gabi és az én ülésem között, akkor egyenesen rá láttam.  Az ablak mellett ült, tekintetét az üvegre tapasztotta és mindkét füléből kilógott a fehér fülhallgatójának a zsinórja. Bárcsak tudnám, hogy min gondolkodik.

- Erről szó sincs. - feleltem -  Fáradt vagyok, ennyi az egész.

 Ezzel nem is hazudtam, ugyanis tényleg nagyon álmos voltam. Tegnap este az utcákat jártam, majd miután visszaértem a stadionba egy fél órás letolás következett, amiért kiszöktettem a csapatkapitányt, ezzel nem csak veszélybe sodortam a testi épségét, de még a sajátomat is veszélyeztettem. Storck pedig megtiltotta, hogy egy ideig a meccsek és a masszázsok kivételével bármikor találkozzak a csapatkapitánnyal. Ez talán még egy-két napja nem okozott volna gondot, de történt ugyanis, hogy tejesen véletlenül ( tényleg véletlenül ) lekaptam őt tegnap este az utcán a szurkolók hadának teljes közepén. Ha ez nem lenne elég, utána szörnyen berágott rám a dolgok miatt, és nagyon feltűnően kerül engem. Próbáltam beszélni vele még tegnap, mielőtt visszamentünk volna a szállásra, de levegőnek nézett, még a buszon is gyorsan leült Juhász mellé. Ma sem volt semmi esélyem, hogy mellé üljek, egyrészt mert ezúttal Stieber mellett foglalt helyet, másrészt meg Storck úgy követ engem a szemével, mint egy térfigyelő kamera.  Az éjjel semmit nem aludtam, folyamatosan kattogott az agyam, hajnalban pedig feladtam a Vivinek szánt csomagot. Még reggelizni se reggeliztem és a hasam már kezdett zúgolódni.

  Próbáltam elterelni Dzsudzsákról a gondolataimat, de folyton eszembe jutott a csók és az arckifejezése, amikor megpróbáltam lekoptatni, nem túl kedvesen, teszem hozzá. A szavai csengtek a fülemben újra és újra, nem hagyott nyugodni a bűntudat. Sacira volt szükségem, de őt nem hívhattam fel, mert mindenki hallaná, hogy miről beszélünk, megírni meg túl hosszú lenne. Idegesen doboltam a jobb kezemmel a combomon, a másikkal pedig a telefonomat böngésztem, hátha találok olyasvalamit, ami eltereli a figyelmemet. Érdekes módon a buszban néma csend honolt, mintha mindenki érezné a csapatkapitány és a köztem lévő feszültséget. Egyesek telefonoztak, mások a várost nézték de akadtak olyanok is, akik maguk elé tükröt tartva piszkálták a hajukat. Nem is tudtam, hogy Kádár ennyire odafigyel a külsejére, reggel óta csak fésülködik.

 A busz nyomasztó csendjét Király Gábor suttogása törte meg.

- Dóri - hajolt oda hozzám, mire egy kicsit összerezzentem, majd felé fordultam - mi történt tegnap este?

Elkerekedett szemmel néztem a kapusra, a buszban pedig hirtelen megváltozott a hangulat. Mindenki egy emberként fordult felénk, az arcomat pedig elöntötte a pír.

- Mi..mi... hogyhogy mi történt? - kérdeztem vissza miközben beletúrtam a hajamba. Az előttünk ülő Elek és Fiola feltérdeltek az ülésre és úgy fordultak hátra, Pintér és Lang pedig felkönyökölt az ülésünkre hátulról. A többiek is próbáltak úgy elhelyezkedni, hogy rám lássanak.

- Nem történt semmi - mondtam csendben és a telefonomat kezdtem nyomkodni, mintha valami fontos dolgot csináltam volna. Igazából csak le-fel oldottam a kijelzőt. Éreztem a többiek tekintetét magamon, de szándékosan nem vettem le a szemem a mobilomról.

- Ha nem történt semmi, akkor Balázs miért rágott be rád? - súgta oda nekem Lang. Felkaptam a fejem és egy tucat kérdő tekintettel találtam szembe magam. Király a könyökével megbökött és Dzsudzsák felé intett a fejével, aki békésen aludta fülhallgatóval a fülében.

- Attól még, hogy nem hall semmit, nem fogok a tegnap estéről beszélni. - jelentettem ki.

- Ne már Dóri, tartozol nekünk ennyivel - rimánkodott Korhut pár üléssel előrébb - Dzsudzsi a csapatkapitányunk és ha ilyen szar állapotban lesz a meccsen is, nekünk végünk. Ő tart össze minket, ha nincs jelen szellemileg, meginog mindannyiunk magabiztossága. Biztos nem egy semmiség miatt duzzog. Képes volt tegnap miattad kihagyni azt, ahogy Böde és Juhász pezsgőbe áztatott zsömlével játszik evőversenyt.

- Fogalmad sincs, hogy a pezsgőszsömle-evés nálunk mekkora fontossággal bír a meccsek után! - szólt közbe Lovrencsis. Elfintorodtam a bizarr hagyományuk hallatán.

- Ráadásul velünk se akar beszélni, pedig mindent megosztunk egymással. Most már te is közénk tartozol, és amit most mondani fogsz, azt nem adjuk tovább se neki, se senki másnak. - súgta Király.

Hirtelen a fiúk egyszerre kezdtek kérlelni. Fűt-fát ígértek  azért cserébe, hogy megosztom a tegnap esti sztorit. Szalai még a félig megevett szendvicsét is felém nyújtotta, de nem fogadtam el.

- Jól van, cssss... - csitítottam őket mert Storck szemei szikrákat szórtak felém - elmondom, de ezután azt akarom, hogy lezárjuk a témát.

Dzsudzsák felé pillantottam, hogy meggyőződjek arról, még mindig alszik-e. Mindenki feszülten várta, hogy mikor kezdek bele a várva várt történetbe, de én egyszerűen kinyögtem a probléma okát.

- Megcsókoltam. - mondtam csukott szemmel és égő fejjel. Nem kaptam semmilyen visszajelzést, ezért lassan újra kinyitottam a szemeim, a focisták egytől egyig értetlen arckifejezéssel meredtek rám.

- Csak ennyi? - kérdezte meghökkenve Nagy Ádám, mire Szalai leszedte a szendvicséről az alufóliát és beletömte a szájába.

 Most rajtam volt az elképedés sora.

- Mi az, hogy "csak ennyi" ? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Ne mond már, hogy most azért áll a bál köztetek, mert lekaptad! - értetlenkedett Elek Ákos - Ennek ő csak örült volna.

- Bárki örült volna neki - vigyorgott Kádár mire a fiúk bólogatva kuncogni kezdtek én pedig zavarba jöttem.

- Nem történt semmi több? - kérdezte Király.

-Mond el a teljes egész sztorit! - kérte Pintér.

- Nincs semmi sztori, elborult az agyam, véletlenül összeértek az ajkaink aztán... - akadtam meg, mert nem voltam biztos abban, hogy a folytatásról is szót akartam ejteni.

- Aztán? - türelmetlenkedtek. A szám szélét rágva folytattam.

- Lekoptattam azzal, hogy nem jelentett semmit.

A srácok felszisszentek és még a mindig alvó csapatkapitányra pillantottak. Csend telepedett a buszra, nem értettem ezt a hirtelen jött együttérzést. A mellettem ülő Gabi törte meg a csendet, ismét.

- Figyelj Dóri - kezdte, és nemcsak én, hanem a többiek is felé fordultak - Tudod, Balázsnak volt már jó pár zűrös kapcsolata. Általában aki megtetszik neki az vagy szupermodell, vagy híres ember. Nem szokott átlagos lányokkal kikezdeni, mert jól tudja, nagy részük inkább a pénztárcájába szeret bele. Ám a múltkor az öltözőben sokat beszélt rólad és teljesen egyet értettünk abban, hogy te rendes lány vagy. Tudom, hogy most neked is van egy kis zűr az életedben - nézett mélyen a szemembe -, ezért nem kérek tőled semmi mást, csak annyit, hogy tisztázd vele a dolgokat.

-Várj csak Gabi - szólt közbe Gera - mind tudjuk mi kell most Dzsudzsáknak. - nézett körbe a buszra és mindenki sunyin vigyorogni kezdett.

 Nem értettem mi történik, ezért kérdőn Királyra néztem aki sóhajtott egyet.

- Csináljátok, de én nem veszek részt benne. - mondta majd hátradőlt az ülésen.

- Végre egy kis izgalom - ült le Szalai, majd mindenki helyet foglalt, mintha mi sem történt volna.

Én pedig ott maradtam a kavargó gondolataimmal és a korgó hasammal.

Szép, napos idő volt, az edzőpálya füve pedig frissen locsolt. Éppen a pálya szélén tömte magamba egy sajtburgert, amit Pánics vett nekem. A fiúk már bemelegítettek, abban a pillanatban mindenki szabadon csinálta azt, amit akart. Az edzés előtt mindenkit megmasszíroztam, kivéve Dzsudzsákot. Messziről elkerült, még csak rám sem nézett egyszer sem. Sokat gondolkodtam azon, amit Király Gabi mondott és elhatároztam, hogy bocsánatot fogok kérni.

 Király a kapusedzővel és a többi kapussal visszament az öltözőbe, majd Dzsudzsák is követte őket. Talán ez lenne az alkalom? Egyszerűen csak bemennék én is és félrehívnám. Tegnap este óta csak megnyugodott egy kicsit...

- Hé Dóri! - kiáltott oda nekem hirtelen Gera, mire összerezzentem - Nem állsz be a kapuba kicsit?

- Mi? - kérdeztem megszeppenve és lenyeltem az utolsó falatot a kajámból - Miért én?

Körbenéztem és az eddig látványosan unatkozó focisták mind találtak valami fontos elfoglaltságot Kádárt kivéve, aki megint a könyökét piszkálta.

- Gyere már, nincs kapusunk, hadd rúgjak pár tizenegyest.

- De én nem tudok védeni! - hisztiztem, annak ellenére, hogy menni akartam, mivel halál unalmas volt egy órán keresztül csak ülni és bámulni őket.

- Ne baj! Gyere! - intett oda magához. Letettem a táskám és odafutottam a kapuhoz. Legging volt rajtam és egy kék póló, fehér sportcipővel, szóval a mozgással nem lesz gond. Viszont úgy éreztem, el fog törni pár csontom.

- Oké, amikor intek a kezemmel akkor lövök. Ötször próbálkozok, ha hármat kivédesz, meghívlak egy kávéra. Ha pedig több mint hármat be tudok lőni, akkor te hívsz meg. Ez így jó?

- És ha mondjuk, nem is tudom - kezdtem - már az első lövés után szörnyethalok?

- Akkor kiveszem a pénztárcád és meghívom magam kettőre is. - nevetett. Pedig én egyáltalán nem viccnek szántam a kérdésem. Egy válogatott focista fog felém hasítani egy labdát. Nem lesz ebben semmi vicces.

- Zoli! - kiáltottam mielőtt elindult volna hátra, távolabb a labdától - Kérlek, kegyelmezz!

Felmutatta a hüvelykujját, de nem igazán nyugtatott meg. Néztem ahogy a labda felé szalad és teljes erőből belerúg, lepergett az életem a szemem előtt, ijedségemben eltakartam a fejem a karjaimmal és csak álltam mint egy szobor, majd éreztem, ahogy a labda a pont az alkaromnak vágódik majd lepattan. Kivédtem. Habár azt hiszem a karom be fog kékülni.

- Azt a mindenit! - ordította Gera - Ez aztán csattant. Élsz még bazdmeg?

- Asszem' - pislogtam nagyokat - de ha így folytatod, nem sokáig.

Gera elnevette magát és már készítette is a következő labdát. Kicsit arrébb mentem és a kapufát kezdtem bámulni. Talán ha a lövés pillanatában lehasalok, akkor nem talál el. Kizárt, hogy megnyerjem a játszmát, ezért inkább csak meg akarom úszni épp bőrrel.

- Dóri! - kiáltott Szalai - Nem jössz lábteniszezni?

- Hát, most éppen kapus vagyok...- közöltem olyan hangsúllyal, hogy ő is érezze mennyire értetlenül állok a történések előtt. Vágyakozva néztem Szalai és az egy fokkal biztonságosabb ajánlata felé.

- Zoli kölcsön ad egy kicsit - mondta Szalai és összenéztek Gerával, valami olyat letárgyalva ezzel, amihez egy pillantás is elég volt. Mi folyik itt?

- Na jó, felfüggesztjük a játékot. - egyezett bele, majd fellélegezve Szalai felé indultam. A pálya közepéhez mentünk, mikor odaértünk lehajoltam, hogy bekössem a bal lábamon a cipőfűzőm.

- Nem tudok lábteniszezni. - mondtam.

- Nagyi sem, de mégis itt van a válogatottban - mondta olyan hangosan, hogy Ádám is hallja. Nagy kicsit messzebb dekázott, de a becenevét hallva felkapta a fejét. Mivel háttal voltam, nem láttam, hogy hipersebesen felénk küldött egy labdát, válaszul a cukkolásra. Minden olyan hirtelen és egyszerre történt. Pánics odakiáltott, hogy csörög a telefonom, Király és Dzsudzsi pedig éppen akkor lépett ki az öltözőből, Dzsudzsákkal találkozott a tekintetünk miközben felegyenesedtem, majd villámcsapásként talált el Nagy Ádám labdája a... a fenekemen. Elvesztettem az egyensúlyom és szó szerint pofára estem.

- Azt a kurva... - káromkodott egyet valahol Stieber, Kádár ordibálva azt kérdezte, hogy ugye felvette valaki, pár fiú akiknek nem tudtam tisztán kivenni a hangját olyanokat üvöltözött, hogy most bezzeg jól célzol Nagyi, Király próbálkozott pár "kussoljatok" kiáltással, de a nevetés nem hagyott alább. Nagy Ádám holtsápadt arccal kért bocsánatot, közben páran vállon veregették.

- Jól vagy? - segített fel Szalai - Gyere, beviszlek az öltözőbe, hogy összeszedd magad. - mondta, majd menyasszony stílusban a karjaiba vett engem.

- Mi? Ne! Jól vagyok, nem szük...-

- Csss mindent elmagyarázok amikor beértünk. Színlelj fájdalmat.- vágott a szavamba.

- Dehogy fogok...-

 Mielőtt még befejezhettem volna a mondatot Szalai belecsípett az amúgy is sajgó fenekembe.

- Áú, ne - jajgattam, pont mikor Dzsudzsák mellett haladtunk el. - Ezt most miért kellett?

 Szalai letett az öltözőben felállított masszázsszékre, majd hátrált pár lépést, közben Király lépett be az öltözőbe a telefonommal a kezében.

- Van egy nem fogadott hívásod. - nyújtotta felém a készüléket. Hálásan pillantottam rá és elvettem tőle. Saci próbált elérni pár perccel ezelőtt.

-  Gabi, muszáj volt szabotálnod minket? - kérdezte Szalai Királytól, aki kifelé készült.

- Ezt hogy érted? - fordult meg a kapus.

- Direkt behoztad Dzsudzsit. Azt mondtad nem avatkozol bele.

- Azt mondtam nem veszek részt benne. A kettő nem ugyanaz. - tárta szét a karját.

 Értetlenül kapkodtam a fejem köztük, fogalmam sem volt miről beszélnek.

- Elmondanátok, hogy miről van szó?  - kérdeztem.

- Csak egy kicsit húzni akartuk Dzsudzsi agyát, hogy flörtölgetünk veled meg ilyenek, de Nagyi meg Gabi elcseszték az akciót.

- Ti mióta foglalkoztok szerelmi ügyekkel? - fakadtam ki.

- Szerelmi ügyek? - kérdezte Király.

- Szereted? - csillant fel Szalai szeme.

- Nem, mármint... úgy értem...- mekegtem össze-vissza zavaromban

- Gyere Ádám beszéljük meg ezt máshol, hagyjuk Dóri hadd hívja vissza azt, aki kereste. Elég vörös már a feje így is, ne szívassuk tovább.- szólt Király majd ott hagytak egyedül az öltözőben.

Teljesen össze voltam zavarodva. Szóval a fiúk mindenre képesek csak azért, hogy a csapatkapitányuk jó passzban legyen? Ez sokkal több, mint munkakapcsolat. Ez barátság. Habár nem hiszem, hogy egy ilyen terv jól sült volna el, és legalább engem is beavathattak volna. Majdnem eltört a karom és a fenekem is sajog.

Sacira volt szükségem. Hihetetlen sebességgel kezdeményeztem a hívást.

- Szia - szólt bele a kagylóba, a hangjából azt vettem ki, hogy éppen eszik.

- Szia - köszöntem vissza kicsit furcsálva, hogy nem káromkodással nyitja a beszélgetést, ahogy azt szokta.

- Na, mesélj! Milyen volt a tegnap este?

Ez volt az, amiről a legkevésbé akartam beszélni, de mégis meg kellett vele osztanom. Szükségem volt a szakértelmére. Ha az ember leszűri a csúnya szavakat, akkor megláthatja, hogy Saci tud bölcs is lenni.

- Saci figyelj... - kezdtem - Van egy sztorim. Egy nagyon hosszú sztorim.

- Védekeztél? - kérdezte komolyan.

- Nem! Mármint nem erről van szó. -javítottam ki magam -  Te miért akarod állandóan, hogy szexeljek?

- Nem is tudom, talán akkor nem vágnál mindig olyan búval baszott fejet. - szurkálódott. - Na, de mondjad, úgy érzem valami nagyon nyomja a szívedet.

- Nem is tudod mennyire beletrafáltál...

És elmondtam Sacinak mindent. Az első kettesben töltött fél órát a csapatkapitánnyal, a piszkálódásait, a meccset, az estét és a csókot is. Saci a szokásos módon reagált.

- Ó, baszki, miért nem mondtad előbb, hogy Dzsudzsi rád állt? Én meg itt tapadtam a képernyőre tegnap mindig amikor mutatták. Most egy kicsit összetört a szívem.- mondta majd pár másodperc hallgatás után folytatta - Mindegy, nekem még ott van Ronaldo. Tiszta nyomorék vagy, az ilyen hapsikat nem szabad nyíltan visszautasítani. Szépen kéreted magad, néha megcsókolod úgy mint tegnap, az ujjad közé csavarod és nyeregben leszel. Felírod majd a mezszámát a kezedre, extramasszázst adsz neki...

- Saci, én nem vagyok szerelmés belé. - szóltam közbe.

- Te most kit is akarsz átverni? - kérdezte felháborodva - Te nekem csak akkor beszélsz hapsiról, ha tetszik. Nem is baj az, ha egyelőre még nem szereted, mert a végén úgy jársz mint ezzel a Gagyi Gabival. Jut eszembe, hogy állsz vele? Mikor mehetek kiherélni végre?

- Ne hívd gagyinak. - szóltam rá -Ma reggel írt utoljára. Beszélgetünk, csak úgy.

- "Csak úgy", mi? Hagyd már őt a francba. Ez nem egészséges. - győzködött - Ennek vége. Mutasd meg, hogy van vér a pucádban és lépj tovább végre. Elegem van ebből a drámából. Nem foglak többé a szülinapi tortád mellett vigasztalni. - hozta fel azt az eseted, amikor odajött hozzám a szülinapom utáni reggelen és egy "Töröld le a könnyeid bazdmeg, és gyere mosogatni!" paranccsal összekapart a kanapéról.

- Jó de...

- Nincs semmi de. Nem szereted őt már, Dóri. Csak próbálod bebeszélni magadnak. Próbálod rendbe hozni azt, ami már sosem lesz a régi. Ott a lehetőség hogy megint szerelmes legyél, élj vele. Habár, nem tudom miért olyan fontos neked a szerelem, de ezt most szarjuk le. Ha meg nem jön be, egye a fene, van ott még jó sok pali a csapatban, nem? Ne basszál fel kora délután. - figyelmeztetett.

 Tényleg így lenne? Tényleg olyan szánalmas lenne az, amit csinálok? Igaza van Sacinak, bármennyire is akarom, nem szeretem már Gábort. Ám, ha Dzsudzsira gondolok nem mámorít el a szerelem, de mégis van valami vele kapcsolatban, amitől furcsa érzések kavarognak bennem. 25 éves vagyok, el kellene döntenem már, hogy mit akarok. Nem vagyok gyerek többé. Talán adnom kéne Dzsudzsáknak egy esélyt?

- Rendben. Igazad van. Mindenben. - sóhajtottam.

- Na, ezt akartam hallani. - mondta büszkén.

- Hogy béküljek ki vele? - tettem fel a kérdést.

- Kérdezd meg, hogy milyen pózba szereti csi..-

- Komoly választ várok - szóltam a barátnőmre.

- Azzal nem tudok szolgálni. Találj ki valami spontán dolgot, kínáld meg cigivel vagy mit tudom én.

- Nem dohányzok és ő sem. - ráztam a fejem - De nem is rossz amit mondtál. Lehet veszek neki egy kávét és megbeszélem vele adolgokat.

 - Oké. Hallod, el se hiszed mit csináltam ma...- kezdett bele egy új témába izgatottan.

- Átfestetted a hajad? Hadd találjam ki, most lila, igaz? - kérdeztem unottan.

- Mi? Nem, még elégedett vagyok a vörössel. Azt akartam mondani, hogy beléptem egy csoportban facen, ahol ilyen 15 évesek vannak. Mind elégedetlen az életével. Szóval beléptem és elolvasgattam mindent, sokan kiírták az életük nagy történetét. Fogtam magam és én is leírtam az enyémet. És bazdmeg, híres lettem. nem hazudok, netceleb, ezek anyjuk helyett anyjuknak hisznek. Egész délután osztom nekik a tanácsokat meg beszélek chaten vagy negyven lánnyal.

- Na jó, te megbolondultál. - mondtam elkerekedett szemekkel  - Sürgősen keress valami munkát!

 El se mertem képzelni szegény gyerekeket, akiket a szokásos stílusában oltott be. Egyáltalán mit keresett ott közöttük? És hogy vették be oda?

- Aj, de nem érted. Ez álmaim melója, hogy osztom az észt. Valld be, hogy jó a dumám, inspiráló és kurvára bátorító vagyok.

- Ha nem beszélnél ennyire csúnyán, akkor lehet egyetértenék. - jegyeztem meg.

- Ez hozzám tartozik, tudod. Na megyek, mert túlpörgött itt minden. Dominik meg a szobájában van és egy ideje nem ad ki hangot, megnézem nem-e nyelt le valami szart. Az hiányozna még nekem, ha az a drága lego baszná szét a gyerekem.

- Komolyan félek tőled. - mondtam elképedve és letettem a telefont.

 Egy ideig a gondolataimba merülten üldögéltem, majd észrevettem, hogy valaki áll az ajtóban.

- Hogy vagy ? - kérdezte Dzsudzsák, miközben az arcomat fürkészte.

Nem feleltem, csak kiegyenesedve bámulta a kék szemeibe, majd végre valahára meg tudtam szólalni.

-Figyelj ami tegnap történt...- kezdte, de nem hagyta, hogy befejezzem.

- Tudom, nem jelentett semmit, szálljunk le a témáról, satöbbi satöbbi...

-Nem! - szóltam közbe, mire Dzsudzsák kérdő tekintettel összefonta maga előtt a karjait - Azt akartam mondani, hogy felejtsd el azt, amit utána mondtam. Azt akarom, hogy azt felejtsd el.

 Dzsudzsák arcán egy pillanatig döbbenet futott át, majd a mai napon először elmosolyodott.

- Ha így akarod...

 Egy darabig kínos csend telepedett a szobára, majd arra eszméltem fel, hogy Dzsudzsák leül mellém.

- Fantasztikus ez a csapat, ugye tudod? - fordultam felé.

- Miért is? - ráncolta a homlokát.

- Hát...- kezdtem - Hatalmas az összetartás. Például az előbb...

- ... féltékennyé akartak engem tenni, hogy hamarabb kibéküljünk?-  kérdezte, majd mivel látta a csodálkozó tekintetem hozzátette - Nagyi barátnőjével is volt egy hasonló szituációnk. Nálam amúgy sem működött volna.

- Olyanok vagytok, mint a gyerekek - nevettem.

- Szóval te nem voltál benne?

- Dehogy! Fogalmam sem volt mi történik, egyik pillanatban még Gera használ céltáblának, a másikban meg Nagy Ádám. A harmadikban meg Szalai belecsíp a fenekembe.

- Mi? Belecsípett? - kérdezte döbbenten és kissé felháborodva.

- Nálad nem működött volna, mi? - nevettem. és a könyökömmel oldalba böktem. Nevetve visszabökött.

 Ennyi lett volna? Megbocsátott?

- Kihagytad a masszázst, szóval öltözz, amíg a többiek nem jönnek vissza, addig végzünk. - ajánlottam neki a ma kihagyott előírt masszázst.

- Most békültünk ki, erre máris vetkőztetsz, te lány?  -kérdezte egy huncut mosollyal. Nagyszerű, visszatért a régi Dzsudzsák. Kicipzározta a melegítőjét és már is hozzálátott a vetkőzésnek.

- Tudod, hogy értettem. - fordultam el - Kérlek ezúttal helyesen használd a törülközőt.

- Egyéb kívánságod nincs?  - kérdezte és hallottam, hogy éppen a pólóját veszi le.

Odamentem a munkás táskámhoz, kihalásztam az egyik sportkrémet majd visszafordultam. Dzsudzsák teljesen pucéran állt előttem, én pedig ijedtem elfordultam mielőtt a szemem a férfiasságára vándorolt volna.

- Nincs meg a törülköző. - mondta könnyed hangon.

- Ezt te direkt csinálod? - mérgelődtem és elsőre megtaláltam a szemeimmel a kupac törülközőt és rámutattam.

- Tudod te már kétszer láthattál meztelenül, úgy fer, ha én is láthatlak téged minimum ennyiszer.

- Majd ha gólt lősz az EB-n, akkor talán. -válaszoltam és minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy ne nyomjam le a torkán a sportkrémes tubust.